Egy kép többet mond ezer szónál, ha viszont beszélni kell valamiről, amiről hétköznapi megfogalmazásban talán nem is lehet, a legokosabb, ha a költőkhöz fordulunk.

1956 eseményeit több vers is feldolgozza. Sok közülük akár évtizedekkel később született, néhányat ismerünk az emlékműsorok révén, mások kevésbé ismertek, de nem kevésbé megrázók. Emlékezzünk e pár sorral az 56-os hősökre…

 

Nemes Nagy Ágnes: Flotta

 

A szél, a szél. 

A ház, mint egy hajó-orr
az éjszakában jobbra-balra bókol,
zörög, remeg
papír, keret,
és lent fekete torlaszokban
csörömpölő aszfalt-mederben
páncélosok robaja robban,
hullám hullámra vág a háznak,
a fulladókon át-meg átcsap,
s a házak mind, a roncs hajók
csak imbolyognak és zihálnak
sovány antenna árbócokkal
még himbálóznak körbe-körbe,
s rezeg az éji zátonyon
a város-flotta, összetörve. 

Az égen néma tűzjelek.
S az ormokon az éj felett
a kint felejtett, tönkre-ázott
széjjelmosódott-színű zászlók. 

S zúg, zúg, zúg teljes éjszakán
a tanksor lent a Vérmezőn:
csitíthatatlan óceán.