Ez a hivatalos elnevezése a kilencszáztízes évek óta. Akkor döntött úgy a söjtöri képviselő-testület, hogy – megkülönböztetetendő más, a megyében fekvő szőlőhegyektől – ezt itt hatóságilag is erre a névre keresztelik. Mert egyébként – a köz nyelvén – csak szőlőhegy ez, sőt: „a hegy” – minden jelző nélkül. Amelynek részei vannak azért, és persze határai. Területét a Bükkalja patak kanyargós vonalával, a hahóti, pusztamagyaródi, pusztaszentlászlói határral és – a falu felől – a Litvánalja és a Tornyos-dűlő megnevezésével írhatjuk körül.
A faluhoz legközelebb eső Szabó-hegy – amelynek kapuja s megközelítésének útvonala az Ady Endre útba torkolló Rapát – a Bükkalja-hegy, másként Bükk-hegy, Bükkföld, a Söjtöri szőlőhegy falura néző vonulatának legészakibb dombja. Névadója az a Szabó György nevű jobbágy, akit Hásságyi Ferenc panasza szerint 1543-ban Hásságyi János összeveretett „vár-hegyi szőlőjében”.
A Söjtöri szőlőhegy észak-déli fekvésű, elnyúló alakzat, amelyet két völgy határol. Nyugat felől a Tornyos-dűlő felé ereszkedő Csákány-völgy, illetve az ezzel többé-kevésbé párhuzamosan futó s a hegyet keleti oldalán kísérő Farkas-völgy, amely egyszersmind a már jórészt Söjtör határain kívül eső Nagy-kőhegynek is (a nyugati) völgye. A Söjtöri szőlőhegynek erre a vele párhuzamos, a következő hegyre néző lejtőjét ezért nevezik Nagy-kőoldalnak.
A Szabó-hegyet magunk mögött hagyva érkezünk fel a gerincen végigfutó Hegyháti út északi szakaszára. Tőlünk nyugatra fekszenek a Rapáton át megközelíthető Sántaszer szőlőtáblái, keletre a Kocsisszeré. (Utóbbi nagyobb részét a Deák s aztán a Tarányi család bírta.) A kettő között, valamivel délebbre a Fúró-hegy tartja hátát a pincéknek. Miért Fúró-hegy? Nem tudjuk. A Kocsisszer és a Sántaszer azoknak a családnevét viseli, akik valaha területét (ha nyilvánvalóan is csak részben) bírták. Régen lehetett, s ezt maga a „szer” megnevezés is elárulja, arról is vallomást téve, hogy ez itt valóban határvidék volt egykor, ahol – ahogy az őrségben is – szerekbe, családi házbokrokba települtek a védelemre rendelt népek és ivadékaik.
A Hegyháti út – dél felé haladtunkban – hamarosan kétfelé válik. A Nagy-Kő-oldal feletti gerincen fut az az út, amelyen a Közép-hegyet közelítjük. Alatta fekszik Hollósalja. Ha nem tértünk le az imént keletnek, az Öreg-hegyhez jutunk el. Az ezerötszázas években még Vár-hegynek hívják, s volt is itt egy erődítmény: az úgynevezett Gyürke-vár. A régészeti kutatás kerek alaprajzú, sáncolt földvárként határozta meg, a Hahót-Söjtör út felett délről magasodó dombhát északi végén. Előkerült itt néhány Árpád-kori cseréptöredék. Azt feltételezik, hogy III. Buzád apja vagy nagybátyja építette a XII. század végén. Az Öreg-hegy lehetett a Söjtöri szőlőhegy elsőként betelepített része.
Hosszan sorakoznak innentől kezdve a pincék az úgynevezett Hegyháton, s a gerincen futó út hamarosan újra találkozik azzal, amely a Közép-hegyre vitt. Már egy úttá válva érik el – tovább, dél felé – a másik hegykaput és Nagy-Kő-földet, illetve a Nagykői utat: a Nagy-kő-hegy nyugati völgyét, Söjtör (és szőlőhegyének) határát.
Forrás: Buza Péter, Söjtör c. könyve