Szent Jakab Apostol Templom

A falu nevezetességei közé tartozik még a Szent Jakab Apostol Római Katolikus Templom, melyben még mindig őrzik Deák Keresztlevelét. A templomot 1756-ban kezdték el építeni, a régi helyén, amelyet 1356-ban említenek először. Homlokzati tornyos, egyhajós templom. 1830-ban újjá kellett építeni, miután leégett. Oltárképét Dorffmeister István festette. Az oszlopos főoltárt Lewisch Róbert szombathelyi szobrász és oltárépítő restaurálta az 1900-as évek elején. E rokokó stílusú főoltárt színvonalas stukkószobrok díszítik. A szószék úgyszintén rokokó, a szentélyben a négy evangélistát ábrázoló szekkó látható.

Templomunk története:

Söjtör 930-940 éve folyamatosan lakott település (lásd Buza Péter: Söjtör című könyvében). Szent László királyunk 1092. évi törvénykönyve alapján a XII. században feltételezhetõen már volt temploma a falunak; borona templom a mai „felsõ” temetõ dombján.

Községünk neve egy 1214-es keltezésű oklevélben szerepel először és egy 1356. évi oklevél már beszél Felsősöjtör Szent Adorján tiszteletére szentelt templomáról, valamint Alsósöjtör helyén Remete nevű településről s annak templomáról, mely a Boldogságos Szűznek van szentelve – vélhetően valahol a mostani templomunk helyén.

A veszprémi káptalan irata 1421-ben Söjtörrel kapcsolatban már csak egy templomot említ, ahol egy Péter nevű pap szolgál. A XV-XVI. századból több plébános ismert.

Köves András veszprémi püspök 1554-ben feldúltan írja, hogy a protestáns hit gyökeret vert e térségben s a katolikus hitet megrendítette. A söjtöri András nevű pap már nyíltan protestáns. A XVII. században váltakozva hol evangélikus, hol református lelkész áll a falu élén.

A XVIII. században újra katolikus a falu népe, mivel a tanító, Horváth Ferenc is katolikus hitű. A veszprémi püspökség 1748-ban Söjtör szent Jakabnak szentelt fatemplomáról emlékezik meg.

Jelenlegi templomunkat 1756-ban kezdték építeni a kegyurak (köztük volt Deák Ferenc édesapja is) pénzén, a falu népe keze munkájával. 1779-ben lett teljesen készen, Szent Jakab tiszteletére szentelték. Tervezői, építőmesterei ismeretlenek; de mesterségük értői voltak, mint azt templomunk – kitűnve a környék hasonló korú templomai közül – szépségével, arányaival, monumentalitásával bizonyítja. Homlokzati tornyos, egyhajós barokk templom. Szentélye ötszögletes záródású. Eredetileg homlokzatán három bejárati ajtóval, a déli falon szintén egy bejárattal.

1824. augusztus 15-én – Nagyboldogasszony napján – a nagymise alatt egy szörnyű villámcsapás miatt az egész templom leégett. A zűrzavarban négyen meghaltak, 15 személy súlyosan megsérült.

1830-ra teljesen újjáépítették, de a teteje fazsindelyes maradt. A templomhajón 1951-ben cserélték cserépre, a szentély felett 1965-ben.

Főoltára barokk, pontosabban annak rokokó változata a szószékkel együtt. A főoltár képét Dorffmaister István (1729-1797) festette 1765-ben. Szent Jakab megdicsőülését ábrázolja (1950-ben restaurálták).

Oszlopos oltára tetején a Szentháromság angyalok kíséretében; lentebb Szent Péter és Pál, valamint Szent Ambrus és Ágoston nagyon szép, ember nagyságú faszobrai. Az egész oltár fából, faszegekkel készült. Márvány utánzatú festését Levisch Róbert szombathelyi oltárépítőnek köszönhetjük.

A szószék a főoltár stílusában készült, tetején a fiókáit saját vérével tápláló pelikánnal – a minket saját testével és vérével tápláló Jézust jelképezve.

A szentély boltozatán a négy evangélistát ábrázoló négy kis aranyozott freskó látható; a diadalíven pedig a latin felirat (kronosztikon) a templom építési évét – 1779 – rejti.

Templomunkat utoljára a ’80-as évek második felében újítottuk fel. A három kupola szekkó képét az azóta már elhunyt Závory Zoltán festőművész festette.

1993. október 17-én szentelte fel dr. Konkoly István szombathelyi megyéspüspök úr új 15 regiszteres mechanikus orgonánkat, melyet Kiss István szombathelyi orgonaépítõ mester készített.

Templomunk berendezésének több díszítő eleme – gyertyatartók, szobrok, festmények – sajnos már csak az eredetiek hű másolata, egy 2003-ban történt betörés óta.