Tisztelt Söjtöriek!

Mindenszentek ünnepén Sághegyi Gellért plébános, községünk díszpolgára avatta fel és áldotta meg a település Nagytemetőjében felújított Festetics családi sírkertet, illetve az újonnan épített urnafalat.

Festetics Mária halálának 100. évfordulójáról emlékezünk meg idén. Ennek apropóján határozott úgy a Képviselő-testület, hogy önerőből elkezdi felújítani a Béke utcai Nagytemetőben található családi sírkertet. A rekonstrukcióban kezdeményező és támogató szerepet vállalt Buza Péter, söjtöri kötődésű történész is. Na de ki is volt az itt nyugvó Mari? Személyéről Béres Katalin, a Göcsej Múzeum főmuzeológusának kutatásaiból kapunk bővebb képet.

Festetics Mária Erzsébet királyné udvarhölgye volt 1871 decemberétől egészen úrnője 1898-ban bekövetkezett tragikus haláláig. Mari nem csupán az „egyik” udvarhölgy volt, hanem a császárné bizalmasa, akit sokan irigyeltek a vele való meghitt viszonya miatt. A Festetics család elszegényedett, majd fokozatosan eladósodó (tolnai) ágából származó Festetics Mária Zala megyében nevelkedett, és Söjtört tekintette mindig is szülőhelyének. 1847-48 környékén költözött családja Söjtörre, egy nagyon szép park közepén álló szerényebb kivitelű klasszicista stílusú kastélyba. A szülők anyagi gazdagságot nem tudtak teremteni gyermekeik számára, de nagyon meleg és szerető környezetben nevelkedtek. Mária naplóiban mindig szívesen emlékszik vissza itt töltött gyermekkorára, nevelőnőjére, és a kamaszlány szellemi fejlődésére igen nagy befolyással bíró, a nyári időszakot mindig a szomszédos településen töltő Deák Ferencre.

Deák a kor politikusain túl a környék köznemességének fiatal lányait is szívesen fogadta a kerti nagy diófa árnyékában, közöttük az egyetlen arisztokrata származású hölgyet, Festetics Máriát. Deák nagyon jó szemmel felismerte, hogy Mária kiemelkedik ebből a hölgykoszorúból, nagyon éles esze és jó megfigyelőképessége van, ezért külön is foglalkozott vele.

Mária Klotild főhercegnő udvarhölgye lett először, egy közös bécsi utazás során ismerkedett meg a későbbiekben Erzsébettel, aki már sokat hallott Deáktól és Andrássytól a kis Mariról. Négy levélben fordult Klotild főhercegnőhöz, hogy engedje át neki Máriát. Festetics Mária vonakodott elfogadni az ajánlatot, hiszen nagyon sok negatív pletyka keringett a királynőről akkoriban. Végül apja és nem utolsó sorban Andrássy és Deák rábeszélésére vállalta a pozíciót, és 1871 decemberétől szolgálatba állt Erzsébet mellett. Innentől teljesen megváltozott az élete. Bár már 32 esztendős volt, amikor a királyné szolgálatába állt, s ez akkoriban bőven „vénlány” kornak számított, a „kis szőke grófnőnek” becézett Máriának számtalan kérője akadt. Azonban Sisi megtiltotta neki, hogy férjhez menjen, és a kötelességtudat miatt Mária vele maradt.

De mi is volt egy udvarhölgy feladata? Mindenekelőtt a királyné kísérése (pl. jótékonysági látogatások), ügyeinek intézése (levelezés), reprezentálás (bálok, fogadások, ebédek) – akár kora hajnalig, külföldi útjain való részvétel.

Az 1870-es évek végén számtalan családi tragédia következik be életében: meghal apja, bátyja, nővére, végül 1884-ben legfiatalabb testvére, Viktor, akivel igen szoros közelségben álltak egymáshoz. 1886-ban áll újra szolgálatba, ekkor már szomorúan tapasztalja, hogy Erzsébeten egyre inkább elhatalmasodik a depresszió, nem találja a helyét, folytonos utazásokat szervez. A királynő gyaloglási mániája (napi 8-10 óra) szinte már elviselhetetlenné válik – Mária állóképessége bírja egyedül mindezt, így van, hogy étlen-szomjan követi rendületlenül úrnőjét. A millenniumi ünnepségek idején jelenik meg nyilvánosan utoljára Sisi, de többnyire csak pár ember kíséretében utazgatással telnek napjai, mígnem Svájcban bekövetkezik a végzetes merénylet. Azonban ekkor már nem Mária kíséri útjain. Erzsébet halála után Ferenc József az elsők között tünteti ki az Erzsébet-renddel, illetve a királynét szolgáló legbizalmasabb személyzet számára festményeket ajándékoz Sisiről.

Mária ezt követően visszatér Söjtörre, és hátralevő életét jótékonykodással, illetve gazdálkodással tölti, mígnem visszaszerzi a családi vagyont és a földeket. 1903-ban ünnepelték Söjtörön Deák Ferenc születésének 100. évfordulóját. Az ünnepségen gróf Festetics Mária töltötte be az egyik főszerepet. Festetics Mária hosszú életet élt, így tanúja lehetett az általa ismert világ összeomlásának. A grófnő már fiatalon is meglepően jól átlátta a Habsburg birodalom helyzetét, és érezte, hogy az mennyire törékeny alapokon áll. Erről gyakran írt a naplójában. A fényes bálok forgatagában is tisztában volt vele, hogy a terem falain túl forrongó világ egyszer betörheti az ajtót. Megélte az első világháborút, s tehetetlenül nézte, hogy az „urak”, akiknek szolgálatára tette fel az életét, megbuknak, a Monarchia és vele Magyarország darabjaira hullik.

1923-ban Söjtörön, a családja birtokán halt meg, 83 éves korában. Vagyonát akarata szerint jótékony célokra fordították. Ezen jótékonykodást a jelenkor úgy tudja megköszönni, hogy ha többet nem is, de méltóképpen rendezi a családi sírkertet. Az önkormányzat dolgozói elsőként megtisztították a környezetet, majd kiszedték a több helyen sérült kerítéselemeket, melyek felújítása reményeink szerint pályázati forrásból megvalósulhat majd a közeljövőben. Kivágásra kerültek a veszélyes nagyságúra nőtt tuják is. Ezt követően Tüske Attila egyéni vállalkozó a régi, tégla kerítésalapot felszedte, majd kellő mélységig leásva új, beton kerítésalap épült a sírkert köré. Köszönet Bankó István helyi vállalkozónak, aki szépen letisztította a sírköveket és a feliratokat, restaurált egy kettétört sírtáblát, illetve a sírkertben nyugvó 5 családtag nevével elkészített egy új táblát. Az önkormányzat dolgozói pedig elvégezték a szükséges tereprendezést. Szintén köszönet illeti Buza Pétert is, a Söjtör könyv íróját, aki a sírkert előtt található Festetics Mária tablót ajánlotta fel a településnek.

A Festetics-sírkert avatása mellett az önkormányzat önerőből készíttetett urnafalának felszentelésére is sor került. Szintén Bankó István helyi vállalkozó keze munkáját dicséri az elkészült műtárgy, mely szeretteink, hozzátartozóink hamvainak végső nyughelyéül fog szolgálni.

 

Tisztelettel:
Könyves Gábor
polgármester