A koronavírus okozta veszélyhelyzetre való tekintettel közösségi megemlékezés helyett néma fejhajtással emlékezzünk meg e sorok olvasása közepette a trianoni békeszerződés napjáról, június 4-éről, amit a magyar Országgyűlés 2010-ben a nemzeti összetartozás napjává nyilvánított.
1920. június 4-én, 16:32-kor írták alá a versailles-i Nagy-Trianon palotában azt a békediktátumot, mely területe kétharmadával megcsonkította a történelmi Magyarországot. A trianoni békeszerződés a versailles-i békerendszer részeként született meg, melyet a világháború lezárását követően egy másfél éves konferencia készített elő.
A trianoni béke pontjai ismertek: Magyarország elveszítette területének és lakosságának mintegy kétharmadát, ennek megfelelően 320 ezer négyzetkilométer területű, húszmilliós középhatalomból 90 ezer négyzetkilométeres, hétmillió lakost számláló kisállammá vált. A béke minden más szempontból is gúzsba kötötte az országot, miután a háború egyik felelőseként tetemes jóvátételt szabott ki Magyarországra, hadseregét 35 000 főben határozta meg, és számos egyéb gazdasági és katonai kérdés kapcsán sértette a vesztes állam szuverenitását .
A béke a térség stabilitása szempontjából is káros volt, hiszen a győztes-vesztes ellentét kiélezése megszabta azokat a kényszerpályákat, melyek mentén Közép-Európa később egy újabb világháborúba sodródott.