„Szent István napja, mint szent ünnep megtartasson.”
Ezt 1090-ben Szent László királyunk rendelte el. És megtartatik azóta, és emlékezünk a királyra, aki államot teremtett ennek a népnek, a magyar hazának. A szent királyra emlékezünk, aki bölcsességével, elszántságával, előrelátásával, hazaszeretetével, szívvel és lélekkel, rávezette a magyarokat arra az útra, amelyen azóta is járunk: a keresztyénség útjára. Ezer éve járjuk ezt az utat. Nemzetek, népek tűntek el, újak jelentek meg ez idő alatt az európai történelem színpadán. Mi, magyarok azonban itt voltunk, itt vagyunk.
Hinnünk kell…! Hinnünk kell a szabadság szeretetében, a keresztyénség értékeiben, a gyarapodás, a fejlődés képességében. El kell utasítanunk az önfeladást, az értéktagadást. Zrínyi Miklós fogalmaz így: „Csak jobbítsuk meg magunkat, szabjunk más rendet dolgainknak, tegyük régi helyére és méltóságára ….: egy nemzetnél sem vagyunk alábbvalók, és ha kevesen vagyunk is, nem oly kevesen azért …”
Mi magyarok, az a nemzet vagyunk, amely mindig új várat épít a romokra; amely akkor is kiáll az igaza mellett, ha mindenki ellene van, s amely mindig segít, ha bajt lát.