„Hivatásod legyen: élni másokért, s mások boldogságában keresni a magadét.”
(Johann Heinrich Pestalozzi)
1957. január 24-én születtem Söjtörön. Szüleim is Söjtörön születtek, itt éltek és dolgoztak. Húgommal együtt nagy szeretetben neveltek fel bennünket.
Általános iskolai tanulmányaim befejezése után a zalaegerszegi Csány László Közgazdasági Szakközépiskolában érettségiztem. Az Államigazgatási Főiskolán levelező tagozatos hallgatóként 1987-ben -igazgatás szervezőként- végeztem.
1976-ban kötöttük össze életünket férjemmel, Szilvás Istvánnal. Férjem is söjtöri születésű, Söjtörön a MAVIR Zrt-nél dolgozott, már ő is nyugdíjas.
Két gyermekünk született Szabolcs és Veronika. Mindketten családot alapítottak. Három unokánk – Panna, Máté és Dávid – aranyozza be nyugdíjas éveinket.
A közigazgatásban 1979-től 2014-ig, nyugdíjba vonulásomig dolgoztam.
Adminisztrátorként kezdtem, majd pénzügyi, később igazgatási előadóként dolgoztam a Söjtör és Pusztaszentlászló községeket magába foglaló, Söjtör Községi Közös Tanácsnál. Így a tanácsi igazgatás szinte minden területét megismertem. Közben anyakönyvi szakvizsgát tettem és anyakönyvvezetői feladatokat is végeztem.
Az önkormányzatok megalakulása után 1991-től – sikeres pályázatot követően – töltöttem be a jegyzői állást a Söjtöri Polgármesteri Hivatalban egészen 1997-ig, amikor is a Zala Megyei Közigazgatási Hivatalba mentem dolgozni. Itt szintén államigazgatási feladatok tartoztak a munkakörömbe egy szűkebb szakterületen, majd ezt követően, 1999-től körjegyzőként dolgoztam Bak és Sárhida településeken. A „szívem hazahúzott”, így amikor Söjtör és Pusztaszentlászló önkormányzatai körjegyzőséget alakítottak 2007-ben, megpályáztam a körjegyzői állást. A képviselő-testületek támogatták a pályázatomat, így ismét lakóhelyemen és a szomszédos Pusztaszentlászlón, majd később Söjtör és Pusztaszentlászló mellett a közös hivatalhoz tartozó Gutorfölde, Szentpéterfölde és Csertalakos településeken láthattam el nyugdíjba vonulásomig a jegyzői feladatokat, melyeket – a törvényességet szem előtt tartva – próbáltam lelkiismeretesen, mindig a jóra törekedve végezni.
Megtisztelő volt számomra, hogy pályafutásom során pár év kitérővel a lakóhelyemen szolgálhattam a söjtöri embereket, mert a jegyzői munkámat én mindig szolgálatnak tekintettem.