A múlt század közepén -1961.01.29- Zalaegerszegen születtem, gyermekkoromat Söjtörön, a „föszegi” falurészében töltöttem. Az írással és olvasással a helyi iskolában ismerkedtem meg. Ma is szeretettel emlékszem tanítóimra, kikkel kapcsolatban sok kellemes emléket őriztem meg. Mivel esztergályos szerettem volna lenni, ezért szüleim az akkor még Ganz Ábrahám Gépészeti szakközépiskolába írattak. A tanulás elég jól ment, ezért érettségi és a vágyott szakmunkás bizonyítvánnyal a kezemben, hosszas rábeszélés után a Miskolci Nehézipari Műszaki egyetem hallgatója lettem. Akkor édesanyám háztartásbeli volt, édesapám villanyszerelőkén dolgozott a MOL-nál. Taníttatásom nem kis erőfeszítésükbe került.
1984-ben diploma megszerzése után másfél évig a Magyar Néphadsereg vendége voltam Jászberényben. Az ott eltöltött időt akkor nagyon eltékozlottnak éltem meg. Tartalékos tüzér hadnagyként szereltem le 1986 augusztusában. Ebbéli tudásomra szerencsére sohasem volt szükség! Még ebben az évben megnősültem, és feleségemmel – kivel már egyetemre is együtt jártunk – Veszprémbe költöztünk. mindketten a Bakony Művek dolgozói lettünk. Még ez évben megszületett Bence fiunk, majd két évvel később Balázs. A rendszerváltás után a frissen megalkotott Társasági tőrvény lehetőségeit kihasználva három kollégámmal együtt megállapítottuk a Transmoduls Kft-t. Ez a vállalkozás hol fő-, hol mellékállasban végig kísérte eddigi pályafutásomat. Ipari automatizálással foglalkoztunk, első sorban az autóipar területén. Munkahelyi feladataim során sok külföldi országban voltam. Járhattam olyan, nem mindennapi helyeken, mint a Tatár köztársaság, vagy az orosz-grúz határon lévő Oszétia.
1993-ban az élet úgy hozta, hogy visszaköltöztünk Söjtörre. A gyerekek már itt kezdték az iskolát. Az én életemben egy olyan időszak következett, amikor évekig azzal foglalkoztam, amihez nem értettem, amit addig nem tanultam és nem csináltam. Kezdődött a Zalakerámiában csempegyártás, a szilikátipar tapasztalatainak elsajátítása, a cserépkályhagyárban kályhacsempe gyártás és gyártásfejlesztés, és mivel szerettem volna részt venni falunk fejlesztésében, ezért az önkormányzati választásokon jelöltettem magam.
2006 tól nyolc éven át a községünk polgármester lettem. Az itt eltöltött évek alatt emberileg is nagyon sokat tanultam az élet egyszerű és bonyolultnak hitt problémáinak kezeléséből, azok megoldásából. Büszke vagyok rá, hogy a Jegyző asszonnyal és a Képviselő-testülettel, valamint a hivatal dolgozóival együtt olyan fejlesztéseknek voltunk résztvevői, mint a szennyvízcsatorna építés, a község úthálózatának újra aszfaltozása, szeméttelep rekultivációja, a bolt előtti tér rendezése, fűtéskorszerűsítések az iskolában, óvodában, méhész ház felújítás, játszótér és mentőállomás építése, a festőtáborok lebonyolítása, Válicka fesztivál és elszármazottak találkozójának megrendezése, no és a focicsapat eredményes helytállása is kellemes emlék.
Ezen időszak alatt alakult meg az első körjegyzőség, majd közös önkormányzati hivatal. Kudarcnak éltem meg többek között a biomassza erőmű megvalósulásának bukását, valamint azt, hogy nem sikerült megvalósítani a helyi közösség egységét.
2014-től, feleségem halála után, nem vállaltam közösségi szerepet. Az addigra már 168 főt foglalkoztató vállalkozásunkban ténykedtem. Két éve éreztem, hogy az idő elmegy, a tudás halványul már nem tudok annyit tenni cégünkért amennyit szeretnék. Igy a döntés megszületett és eladtuk azt.
Továbbra is Söjtörön élek, de már nem járok arra, ahova hétköznap nem vezet.